A zöldhályog (Glaukóma) 1.

Kedves zöldhályogos beteg!

Az ember az öt érzékszervével, úgymint a látás, hallás, tapintás, szaglás és ízérzékelés áll szoros kapcsolatban a környezetével. Kétségtelen, a látás az, amely a legnagyobb jelentőségű ezért a látás legmagasabb szinten való megőrzése a legnagyobb gondosságot kívánja.
A szem a legfontosabb érzékszerv, egyben a legtöbbet használjuk, felépítését és működését tekintve pedig valóságos mestermunka.
Ahogy minden szervünk, a szem is elkerülhetetlenül öregszik, és bizonyos betegségek hatással lehetnek rá.

Az Ön orvosa zöldhályogot állapított meg, amelyet szaknyelven glaukómának nevezünk. Ennek kezelésére előírt Önnek szemcseppeket, hogy a látását megőrizhesse.
A zöldhályogra is vonatkozik az, hogy ha a beteg ismeri a betegségét, jól informált, akkor eredményes lesz a kezelés. Ez a kis tájékoztató útbaigazítja Önt, milyen okok vezetnek a zöldhályoghoz, milyen következményei lehetnek ennek, hogyan ismerhető fel, hogyan kezelhető.
Röviden: a zöldhályogos embereknek hasznos információkat kíván nyújtani.

A glaukóma – gyakoribb, mint gondolnánk

A glaukóma nem olyan ritka szembetegség, mint gondolnánk. A negyven év fölöttieknek mintegy két százaléka szenved ebben. Főként, (bár nem csak idősebb életkorban lép fel), általában a szem időskori elváltozásaival függ össze.

Mit is értünk glaukóma vagy zöldhályog alatt?
A glaukosz görög szó, és zöldet jelent; a glaukómás szem közelebbi vizsgálattal zöldes árnyalatú. A hályog szót ne keverjük össze a szürkehályoggal, amely a szemlencse betegsége és egy jóindulatú kór.
Glaukómaként a szemnek azt a különböző kóros elváltozásait nevezzük, amikor a látóideg rostjai a látóideghártyában károsodnak és ez látótérkieséshez vezet.
Glaukómában a szemnyomás gyakran nagyobb a normálisnál.

Miért is van egyáltalán a szemnek belső nyomása, és miért emelkedik ez olyan magasra, hogy károsítja a szemet?
Ezeket a fontos kérdéseket szeretnénk megválaszolni, és ehhez meg kell ismernünk a szem felépítését.

A szem a szerkezet és a funkció csodája

A szemgolyó keresztmetszetben valóban olyan mint egy golyó, amelyből a látóideg ered, ez biztosítja a szem és az agy között az összeköttetést. A szemgolyónak ez a szabályos golyóformájú alakja nagyon fontos ahhoz, hogy jól láthassunk.
Bármiféle változás arra vezethet, hogy a szaruhártyánkon belépő és a lencsében megtörő fénysugár, amely az üvegtesten is keresztülhalad, nem a látóideghártya megfelelő helyére fog érkezni. Ha lehunyt szemünket ujjunk hegyével finoman megtapintjuk, meggyőződhetünk, hogy a szemgolyó egy puha, rugalmas test.

A szemgolyó külső burka az ellenálló ínhártyából áll, amely elől a kristálytiszta átlátszó szaruhártyába megy át. A szaruhártya is egy rugalmas szövet.
A külső burok alatt – amelyet a szaruhártya és az ínhártya alkot – még két burka van a szemgolyónak. A középső az érhártya, amely a szem elülső részében az úgynevezett sugártestet és szivárványhártyát képezi. A legbelső burkot ideghártyának nevezzük. Erre érkeznek a fény jelek, amelyeket a látóideg közvetíti az agyba.
A szemgolyónak mintegy hetven százalékát átlátszó, kocsonyaszerű anyag tölti ki, ez az üvegtest.

A szemnyomás kialakulásában a legfontosabb szerepet a szemgolyó elülső részei játsszák. A szemnyomás károsító hatásai, ahogy azt a későbbiekben látjuk, a szem hátsó részeiben alakulnak ki.
A már előbb említett üvegtest előtt helyezkedik el a szemlencse. Hogy a szemlencse a távoli és a közeli tárgyakat is egyformán élesen tudja a látóideghártyán leképezni, ezért a formáját változtatni kell, így néha gömbölyűbb, máskor laposabb, vagy éppen elliptikus lesz. Ezeket a változtatásokat kis izmok (2) váltják ki, amelyek a sugártestben (3) találhatók és finom kis rostokkal (4) a lencséhez tapadnak.

A lencse körül (a keresztmetszetben a lencse felett és alatt) található a hátsó szemcsarnok (5) és lencse előtt (a szaruhártya (6) és a szivárványhártya (7) által határolva) az elülső szemcsarnok (8).
A szivárványhártya (írisz) élénk színéről kapta a nevét, feladata, hogy a szembe jutó fény mennyiségét szabályozza. Erről egy kör alakú izom gondoskodik, amely erős fénynél a pupillát (9) beszűkíti, gyenge fénynél pedig kitágítja. Az írisz szabályozza tehát a szembe jutó fény mennyiségét. Az írisz gyöki része a sugártestbe megy át, amely a csarnokvíz termelődés központja.
A sugártest az érhártyában (10) folytatódik. Ez, mint a neve is mutatja, nagyon sok véreret tartalmaz, hogy tápanyaggal és oxigénnel láthassa el a fényérzékeny látóideghártyát (11).

A lencsében nincsenek erek (különben nem lenne átlátszó) a szaruhártyában pedig csak a legszélén, hogy ne zavarja a látást. Mind az elülső, mind a hátulsó szemcsarnokot az úgynevezett csarnokvíz tölti ki, amely sók és tápanyagok vizes oldata. Ez szolgál a lencse és a szaruhártya táplálására és egyúttal az anyagcseretermékek elszállítója. Gondolhatnánk, hogy a csarnokvíz egyszer kialakul a szemben és az egész életen keresztül ott marad, ez azonban nem így van. Olyan ez mint egy folyó amelynek van egy forrása és egy torkolata a tengerbe.

A forrás a hátsó szemcsarnokban (1) van, a sugártestből (2) ered és a szivárványhártya (3) és a lencse (4) közötti finom résen keresztül kerül az elülső csarnokba (5).
A szaruhártya (6) és az ínhártya (7) átmeneténél közvetlenül az írisz gyöke fölött található egy hajszálvékony csatorna (8), az úgynevezett Schlemm csatorna amely 0,37mm átmérőjű. Ebben a csatornában amely a szaruhártyát körbeveszi a sugártestben képződött csarnokvíz el tud folyni. A szaruhártya (6) és a szivárványhártya (3) által alkotott rést nevezzük csarnokzugnak, melyen keresztül a csarnokvíz a szemből eltávozik.

El is érkeztünk a csarnokvíz legfontosabb funkciójához: a szemnyomás szabályozásához. A csarnokvíznek bizonyos nyomása van, normálisan 15-21 Hgmm, ami a szem belső nyomásást tartja fent. Ahogy egy gumilabdában a levegő, úgy a szemgolyóban a csarnokvíz adja azt a rugalmas tartást, amely biztosítja, a látásfunkciók tökéletes megtartását. Az elülső és a hátsó csarnokban mintegy 0,2 ml csarnokvíz található. Könnyű kiszámítani, hogy minden szem évenként egy liter csarnokvizet termel.
A Schlemm csatorna előtt, mielőtt a csarnokvíz elfolyna, nagyon vékony rostokból álló szitaszerű szűrő található. Ez a csarnokzugi hálózat, amelynek nagyon fontos funkciója van.

A Schlemm csatorna előtti szűrő vázlatos rajza.

Ezen keresztül szabályozódik a csarnokvíz elfolyása, úgy, hogy 15-21 Hgmm szembelnyomás maradjon. Ez az érték – egészséges szemben is – a nap folyamán mintegy 4 Hgmm-t ingadozhat.

Foglaljuk össze: a csarnokvíz, a csarnokzug, a csarnokzugi hálózat és a szemnyomás a fontos tényezők a glaukóma keletkezésében.

Forrás: http://www.pharmateam-online.com